2009-től hatályba lépett a szociális támogatásról szóló törvény egy új módosítása, mely alkotmányossága megkérdőjelezhető. Bevezetett egy új ellátási típust: az aktív korúak ellátását.
Aktív korú az a személy, aki a 18. életévét már betöltötte, de a nyugdíjkorhatárt, illetve a 62. életévét még nem. A rendelkezésre állási támogatás (RÁT) havi összege a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíjnak felel meg, 28.500 forint. A RÁT szabályainak megváltoztatása a következő alkotmányos aggályokat veti fel. A szabályozás radikális változást jelent az érintett családok számára, és alapvetően érinti egzisztenciális helyzetüket,de a szabály ilyen mértékű megváltoztatása nem hagy elég időt a családoknak a felkészülésre. Ez sérti a jogbiztonság alapvető követelményét. A jogalkotó a szabályozás kapcsán nem mérlegelte körültekintően azt, hogyan érinti a szabályozás a szociális szempontból legrászorultabbakat, a gazdasági szükségszerűségből fakadó korlátozások ilyen alkalmazása nem felel meg a kiegyenlítés elvének, súlyosan sérti a társadalmi szolidaritás elvét, önkényesnek tekinthető.
A változás a fentiek következtében egyes családok életében annyira radikális lehet, hogy ideiglenesen mindenképpen, de akár tartósan is veszélyeztetheti a szociális biztonsághoz való jog által megkívánt, az emberi méltóságnak megfelelő szociális ellátás szintjét, és ellentmond az állam családok és gyermekek védelmére irányuló alkotmányos kötelezettségeinek. Eközben a RÁT felváltása közmunka programokkal kérdéses. A látszólag semleges szabályozás rendkívül súlyosan érinti a mélyszegénységben élő roma családokat, sőt elmondható, hogy mivel a mélyszegénység Magyarországon egyre inkább etnikai jelleget ölt, jórészt a roma lakosságot sújtja. Emiatt felmerül annak a lehetősége, hogy itt a romákkal szembeni közvetett diszkriminációról van szó.