A résztvevők felvetették a kérdést: a bolognai képzés alapszakán egyáltalán indokolt-e ilyen tudományos elmélyülést igénylő munkát elvárni? Különösen akkor, amikor a diákok egy része egyszerűen összeollózza a dolgozatot, mások meg egyszerűen megvásárolnak egy kész írásművet?

A vita tárgyát nemcsak az elvárható eredetiség jelentette, hanem az is, milyen módon lehetne a szakdolgozat írás kötelezettségét módosítani, esetleg mással kiváltani.

Dr. Goldmann Márta programfelelős, az anglisztikai intézet docense felvetette: a tanácskozás során megformálódó közös szakvéleményt még az új felsőoktatási törvény formálódásának időszakában juttassák el a törvényhozókhoz.
 
- Egy fura színjáték részese a tanár és a diák is - hangsúlyozta az oktató. - Az interneten legálisan, tarifával együtt hirdetik magukat a szakdolgozat gyárak, és nekünk nincs eszköz a kezünkben, hogy lebuktassuk bármelyik felet. Esetleg a szakdolgozat védésénél meg lehet fogni a diákot, de ez sem mindig járható út.

Goldmann Márta hozzátette: Németországban volt rá példa, hogy börtönbüntetésre ítéltek egyetemi tanárokat bérírásért, nálunk azonban ehhez új jogi szabályozásra lenne szükség.

A beszélgetés során kiderült, hogy vagy így, vagy úgy, mindenki számára gondokat vet fel a szakdolgozat kérdése.

Dr. Fresli Mihály, az orosz tanszék docense szerint érdemes a szakdolgozati témát már az első évfolyamon kiválasztani és azután folyamatosan bővíteni. Így a tanár végigkísérheti az alkotó folyamatot, kutatásmódszertani tanácsokkal láthatja el a hallgatót.

Többen felvetették a korábban kötelező szemináriumi szakdolgozat újbóli bevezetését, akár kredit értékkel. Igenám, de megoldható-e ez ma, amikor négyszer annyi diák ül a padokban, mint húsz évvel ezelőtt?

Dr. Szentgyörgyi Szilárd, a Pannon Egyetem intézetigazgatója arról számolt be, hogy a szakdolgozati témák az alapképzésben eltolódtak a szintetizáló irányba. A rövidebb időtartamú, gyakorlatorientált képzésben nem várható el, hogy minden diák valami újdonságot tegyen közzé. Mások szerint viszont szívesebben dolgozik a diák, ha érdekli is aza a téma, amiben kutatásait végzi. A vita során felvetődött és az idegen nyelven benyújtandó szakdolgozatok kérdése is.

Vajon az értékes gondolat vagy az igényes nyelvi megfogalmazás a fontosabb? A plágium, illetve a szakdolgozat vásárlás kérdésében érdekes szempontra világított rá Pataki Máté, a Sztaki plágiumkereső program fejlesztője. Elmondta: az egyetemek elvileg büntethetik, ha egy diák pénzért vásárolta a szakdolgozatát. Ehhez azonban bizonyítékra van szükség, s a hallgató ki fogja használni a jogi utat, hogy igazát megvédje. Sajnos az is gyakran előfordul, hogy az intézmények lenyelik a hallgatói plagizálást. Az az érdekük, hogy ne hozzák nyilvánosságra az ilyen eseteket, mert a túl sok értéktelen szakdolgozatot produkáló intézmény elveszíti  jó hírét, az ott szerzett diploma könnyen leértékelődhet.

Egyesek szerint a szakdolgozat válságban van, míg volt, aki azt mondta: ez az oktatás örök gondja, ne akarjuk megoldani. Abban mindenesetre megegyeztek az egyetemi oktatók: véleményeiket összefoglalják és továbbítják álláspontjukat az illetékeshez.

A Vasnépe.hu megkérdezett egy gyakorló ügyvédet is: valóban ilyen nehéz a szakdolgozatgyárak lebuktatása?

Dr. Kovács László szerint bizony sajnos igen. Ha a szellemi alkotás létrehozója egy megállapodás keretében  a terméket átadja valaki másnak, az polgárjogilag nem kifogásolható. Legfeljebb a felhasználót lehet elmarasztalni, mert félrevezeti az oktatási intézményt. A plágium vonatkozásában sem lehet csak feketén vagy fehéren fogalmazni, hiszen bizonyos mértékű szakirodalom felhasználása törvényszerű, és a hallgató, amíg az anyagot összegyűjti, addig is elmélyül a témában.