„A szalámi után jutott eszembe, hogy a szendvics egy jó gondolat. Írtam egy könyvet, öt évig készült, most befejeztem. Hála a szaláminak volt egy évem, amíg volt időm. És akkor arra gondoltam, hogy nagyon vicces, ha megbízom saját magamat, mint reklámhordozó felületet.” – meséli öniróniától sem mentesen a tévéképernyőkről hosszabb ideje eltűnt Settenkedő, kinek a frissen megjelent írás az első regénye. Mint mondta, nehéz szülés volt, főleg az önmaga felé támasztott igények miatt: „Nagyon csendes időszak volt, de szükség volt erre, mert másképp nem fejeztem volna be. Nagyon régóta írtam, de soha nem tetszett. Megmondom őszintén, ha az ember 52 évesen akar regényt írni, akkor már azt gondolja, hogy ne legyen nagyon-nagyon rossz, és akkor törekszik.”

Tibor azt is elárulta a Tabu Tv kameráinak, hogy a nagy magyar átlag életét éli: „Nagyon érdekes az ember, mert mindenhez tud alkalmazkodni. A vágyairól lemond szép lassan az ember. Nem utazom, semmi ilyen különleges dolog nincs. A létminimum-szinten élők életét élem, de az nem boldogtalan, vagy szomorú, csak hát nem fényes. A médiából való kiesés – vagy kigyilkolás – megváltoztatja az ember napirendjét is, de érdekes, hogy elkezdtem újra olvasni, szellemileg sokkal elmélyültem életmódot élek, mint korábban.”

A számos csatornánál és újságnál is megfordult Bakács Tibor arról is őszintén beszélt a tabutv.hu stábjának, hogy valójában nem bánja a szalámi-ügyet és következményeit: „Jó ez így, ahogy volt. Egyrészről csomó médiát hoztam létre, aztán voltam celeb, aztán semmi se voltam. Ez jó. Nincs is esélyem a boldogságra, ha nem tudom elfogadni ezeket a törvényszerűségeket. Minden maradjon így, ahogy van.”