„Ez a 876-ik előadás volt, de persze ez a mai más, illetve minden előadás más és más. Ennek nyilvánvalóan meg volt annak a varázsa és varázslata, hogy ünnepeltek ma bennünket, és ezt, bár nagyon próbálta titkolni a színház, de én is megtudtam délelőtt, és Enci is reggel olvasta az újságban, úgyhogy különös atmoszférát teremtett ez nekünk.” – mesélte a jubileum kapcsán Cseke Péter.

A két színművész, akik már számtalan alkalommal alakítottak egy párt a színpadon – csak a Páratlan páros 26 éve megy! – szívesen beszélt a közös munka titkairól is: „Akivel nagyon sokat játszik az ember, és nagyon közel kerül hozzá, akkor nyilvánvaló, hogy megoszt vele olyan dolgokat, amiket mással nem.” – hallhatjuk Cseke Pétertől. „Olyan intenzív együttlét például egy próba, hogy szerintem otthon se figyel az ember ennyire a másikra, mint egy próbán. Tehát nem néz ennyit a másik szemébe, nem él ennyire vele együtt, mint egy próbafolyamatban.” – teszi hozzá Tóth Enikő.

Sokakban felmerülhet a kérdés, vajon ennyi idő után nem fásul-e el az ember? Nincsenek-e olyan napok, amikor legszívesebben abbahagyná az egészet? A Madách ünnepeltjeinek egyértelmű válasza: Nem. Sőt! „Volt olyan, hogy nem éreztem magam jól, és az is megfordult a fejemben, hogy esetleg ezt le kéne mondani – nem az, hogy 100%-os nem vagyok, de negyven se – de ahogy közeledik az előadás, az embernek úgy jön vissza az ereje. Ahogy el kezd készülni, beül a kocsiba, ideér, és lehet, hogy utána vége van, de akkor valahogy összeszedi magát. Ez így működik.” – hallható a Tabu Tv videójában.