Cikksorozatunk első részében a volt kormányszóvivő önkereséséről, másságának eltusolásáról írtunk. Csaba, Daróczi Dávid jóbarátja, bizalmasa mesélt a volt kormányszóvivő kapcsolatairól és egy családon belüli zsarolási ügyről is. Az utolsó részben Dávid depressziójáról, gyógyszerszedéséről, állapotának romlásáról és öngyilkosságának okairól beszél barátja.

- Már korábban fontolgatta, hogy életének nincs értelme. Az egyik veszekedés odáig fajult, hogy Dávid saját combjába kést vágott. A meleg barátok is és én is azt tanácsoltam neki, forduljon pszichiáterhez, amit meg is tett. Tavaly télen, úgy november-december környékén kezdett el háromféle hangulatjavító, szorongásoldó gyógyszert szedni: Lamolep-et, Xanax-ot és Fevarin-t. Volt, hogy engem kért meg, váltsam ki a gyógyszereit, tehát biztos vagyok benne, hogy szedte is őket. Igen ám, csakhogy az orvos is figyelmeztette, hogy az első néhány hétben először "romlás" következhet be, azaz mélyíti a depressziót és csak utána kezdi el javítani a hangulatot. Ezt észleltem is Dávidon, nagyon elhagyta magát. Pedig ez tényleg nem volt jellemző rá.

A cikk a hirdetés után folytatódik.

- Egész nap feküdt, dolgozni sem járt be. Az édesanyja elől azonban ezt is sikerült eltitkolnia. Sokszor volt, hogy Ica néni átment hozzá és ő úgy csinált, mintha dolgozni indulna: megmosakodott, felöltözött és el is indult. Csakhogy amikor Ica néni elment, Dávid is hazament és visszafeküdt az ágyba. Anyagi gondjai is voltak, szinte teljesen elszegényedett. Nem látta már a kiutat. Talán nem kellett volna ennyire titkolóznia az édesanyja előtt és akkor most nem lenne ez a "gyilkosság-elmélet". Akár tetszik a szüleinek, akár nem: Dávid valóban és súlyosan depressziós volt. És erre korábban is voltak már jelek. Olyan jelek, amiket még én is észrevettem. Nem csak a hangulatán, de fizikailag is. Amikor még nagyon sokat dolgozott, gyomorfekélye lett. De nem csak a sok munka, az idegi, lelki állapota is nagyban hozzájárult ehhez a betegséghez. Nem érezte jól magát, sokszor hányt is. Láncdohányossá vált, nézegette az elsárgult ujjait miközben beszélgettünk. Korábban nem dohányzott ennyit. Az volt a baj, hogy nem nagyon tudott beszélni senkinek arról, ami bántotta. Ő egy hihetetlen mélyérzésű ember volt, kényszeresen meg akart felelni és ez sajnos a gyerekkorára vezethető vissza, akár tetszik a szüleinek, akár nem. A szeretteivel pláne nem tudott beszélni igazi érzéseiről, hiszen az édesanyját nem akarta bántani, Claudiával pedig nem tudom, mennyire volt őszinte. Claudia sejthette persze, de hogy Dávid mennyit mondott el neki mindebből, azt nem tudom. És pontosan ez őrölte őt. Hogy nem beszélhetett róla, hiszen épp elég volt azt elfogadtatni az emberekkel, hogy roma származású, nem hogy még meleg is.

A cikk a kép után folytatódik.

- Rettentően félt attól, hogy nem fogadják el. És bár tudta, hogy ez őrli fel őt, nem merte felvállalni. Sem a családja, sem a hírneve miatt. De én azt mondom, nagyon sokan sejtették róla az igazságot. Dávid folyamatosan "csúszott le a lejtőn", egyre inkább felemésztették őt a belső vívódások. Nem ölték meg Daróczi Dávidot! Öngyilkos lett. Mert nem bírta tovább. Mert ebben a világban ő nem tudott megfelelni. Nem beszéltem eddig senkinek, most először és utoljára szólalok meg. És ezt azért teszem, mert túl sok mindent akarnak szerencsétlenre ráhúzni. Gyilkosságot, politikai okokat, szeretőt, gyereket, mindent. Nem. Ő egy áldozata ennek a világnak, amiben egyszerűen nem tud tökéletes lenni egy olyan ember, aki pedig a tökéletességre vágyik, de roma származású és ráadásul meleg is. Megpróbálta, nem ment. Feladta. És most már szerintem elmondaná az igazat is, hogy ne bántsák tovább a szeretteit. Csak azt kérné: hagyják békében nyugodni.

Vége.