Aki olvasta a Gumimatrac a Gangeszen c. könyvét, egy életre a szívébe zárta ezt az őszinte, mély érzésű fiút. Azok pedig, akik korábban némi előítélettel álltak Steiner Kristófhoz, örökre megváltoztatták a véleményüket. Sorra jelentek meg az internetes fórumokon az olvasók pozitív kritikái. Most pedig, itt a második könyve, kíváncsiak voltunk hát: ettől mit várhatunk.

„A Lélekbonbon annyiban hasonlít a Gumimatrac a Gangeszen című kötetemhez, hogy ez is egyfajta nosztalgikus elmélkedés, és a világ nagy rejtélyeinek fejtegetése, de ezúttal sokkal kevésbé a "buváros" oldalról közelítettem meg a témát, és inkább globális kérdésekre fókuszálok. Ahogy egyre jobban elmélyülök a kabbala tanításaiban, egyre kevésbé foglalkoztat a felszín, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy embernek születtem, emberi testben, és élnem kell a fizikai ezzel az eszközzel, amelyeket a sors a kezembe adott. A Lélekbonbon ugyan könyv, és mint ilyen az intellektust szólítja meg, de sokkal mélyebbre igyekszik hatolni ennél. „ – árulta el rendkívül készségesen Kristóf.

Az ezerarcú író örül annak, hogy korra, nemre való tekintet nélkül mindenkit meg tud szólítani. Folyamatosan ír, és mint kiderült, inspirációért sem kell a szomszédba mennie.

„Szeretek arra gondolni, hogy a tiniközönségtől a fiatal szülőkön át a nagymamákig mindenféle réteget megszólítok. Igyekszem úgy írni, hogy mindenki képes legyen azonosulni a kifejezéseimmel, a szavaimmal. Ha a "nagy képet" figyeljük, a kor - az idő múlása - csupán illúzió, mindannyiunknak ugyanarra van szükségünk: fényre, boldogságra, megelégedettségre és szeretetre. Ezeknek pedig nincs "célközönségük”. Én folyamatosan írok. Az írás az egyetlen "barátom", aki mindig, minden helyzetben velem van, akkor is, ha magányosnak érezném magam. Ami ösztönöz tehát, az nem más, mint az emberek közötti kapcsolatlétesítés, az örök és nyitott kommunikáció. Minden egyes ember, minden lény inspirál, tanít és segít. „ – mondta el a napiaszonline.hu kérdésére Steiner Kristóf.

A Lélekbonbon írója egyébként sohasem unatkozik, naphosszat lehetne sorolni, hogy éppen hány helyen dolgozik, és miket csinál. Nekünk is megpróbálta felsorolni a szokásos teendőit, de valószínűleg ez a lista sem teljes.

„A MusicPlus nevű zenetévé főszerkesztőjeként egy olyan csatorna sorsát egyengetem, amelyik igyekszik kitölteni az alternatív és a popzene között tátongó űrt, és lerövidíteni a távolságot az underground és a main stream előadók között. A PopUp! című pop kult híradónk egyes részeit már a YouTube-on is meg lehet nézegetni, az adásainkat pedig élőben is sugározzuk. Rendszeres szerzője vagyok az Exit, Est.hu, Cosmopolitan, Life.hu, Time Out Israel, The Wild magazinoknak, és időről időre megjelennek írásaim az Elle, a Marie Claire, a Nők Lapja Évszakok és Psziché magazinokban is. A Phenomenon.hu magazin külföldi kapcsolattartója vagyok, és a saját honlapomat, blogomat is rendszeresen frissítgetem. A Kabbala Központ mentoraként a hazai tanulócsoportot segítem, a kabbala bölcsességét boncolgató cikkeket fordítok és írok. Emellett időről időre vannak szinkron munkáim: legutóbb az MTV-n furó The Hard Times of RJ Berger című sorozat címszereplőjének hangja voltam. Tanítok a Budapest Média Centrumban, és amikor Londonban vagyok, vegán muffinokat és tortákat sütök egy helyi bio kávézónak. De biztos vagyok benne, hogy kifelejtettem néhány dolgot...” – sorolta Kristóf, csak sorolta, de a lista végtelen.

Habár Kristófot régebben nem érdekelte, hogy vélekednek róla, ma már azt kívánja, bárcsak minél többen megértenék őt. Legalábbis így volt ez a Gumimatrac a Gangeszen megjelenésénél. A Napiász Online természetesen nem kerülhette meg a kérdést: sikerült más megvilágításba helyeznie önmagát?

„A Lélekbonbon és a Gumimatrac a Gangeszen olyanok számomra, mintha egy másik dimenzióban képes lennék kommunikálni az otthonom minden egyes lakójával. Az emberek, a testvéreim, ezen a médiumon keresztül igazán megismerhetnek, ezt pedig napi 4-5 levél bizonyítja, amelyeket az olvasóimtól kapok. Leírják nekem a saját történeteiket, érdeklődnek a kabbaláról, elmondják a titkaikat, és megosztják velem örömüket-bajukat. Ez pedig mindennél többet jelent nekem, mert őszintén hiszek benne, hogy a "család" fogalma nem korlátozódik a vérrokonainkra. Mindannyian "egy vérből valók vagyunk", a közös DNS-ünk pedig nem más, mint a mindannyiunkban ott pislákoló isteni szikra” – vallotta nagyon őszintén.

Azt, hogy a külföldiek kezükbe vehetik-e a Lélekbonbont, egyelőre nem tudni. Kristóf nem tervezi a fordítását, habár kifejezetten szeret angolul cikkeket írni. Mint mondta, ebben van kihívás.