"A Torpedó az egy híres játék volt. Én úgy érzem, hogy első voltam, aki megpróbált ebből a lélektelen telefonos játékokból valamit kihozni. Én a Torpedónál megkérdeztem, hogy: Hány éves tetszik lenni? Otthon van? Család?

Szóval valami kép alakuljon ki a tévénéző előtt a játékosról! Sokan azt mondták, hogy ez közvetlenkedő, meg néha cikizték is, de én azt hiszem, hogy egy játék akkor jó, hogyha valakiért tudok izgulni. Kell, hogy a közönség is szórakozzon rajta, tehát vagy izguljon, vagy sajnálja szegény nyugdíjast, aki nem nyert épp akkor egy televíziót, vagy takarékbetétkönyvet. Inkább mindig azt választották...

A Torpedó - ami hat-hét évig ment - nekem ezért tartozott a kedvenc játékaim közé."

 

 

"Az én kedvenc játékom, hogy az életet játszom! De ha kimondottan játék, akkor a tenisz. Nekem ugyanúgy a lovaglás is játék. Amikor ijászkodok az is játék,

tehát én inkább ezekben a dinamikus játékokban élem ki magam.

Képzelet szárnyán én a legjobb játékosok egyike vagyok. Ami lesz, azt teremtem is, nem csak tervezem.

Én a létezés örömének élek, és ez az egyik legszebb játék, amit a Jó Istentől kapott az ember, hogy létezhet, hogy van. Ennek a létezésnek az örömét próbálom jól játszani, aztán gyakran tévedek, mellényúlok, ez is benne van a játékban.

Most a fiamért megyek, megyünk haza és dínózni fogok. Abban vagyok a legjobb, azt gyakorlom már két és fél éves kora óta.

Beleszerelmesedett és aztán nekem is az összes dínót kell ismernem. Dilizünk egyet, hülyülünk és röhögünk."