"Én amellett vagyok, hogy a nő, az maradjon nő, később asszony. Maradjon otthon, és ő legyen az, aki biztonságban tartja össze a családot, míg a férfi dolgozik. Tehát mosson, főzzön, takarítson, gyereket neveljen. Emellett a férfinak is muszáj persze otthon segítenie egy-két dologban. Ha máshogy nem, pelenkázásban, ha azt kívánja meg a hely és az idő, de egyébként a nő az legyen nő otthon! Tartsa össze a családot. Tehát mikor hazamegy a férfi, vagy később a gyerekek az iskolából, vagy az óvodából, akkor otthon meg legyen a nyugalom, a családi légkör. Tudom, hogy ez nem egyszerű. A férfiak azt gondolják, hogy ők tartják össze a családot, de ez közel sincs így.

 

Olyan családot nem ismerek, ahol a nő a domináns, a pénzkereső, és a családanya is. Nem tudom, hogy jó-e az úgy. És akkor ki van a gyerekekkel? Ki mos, főz, takarít otthon? Bejárónő. Ok. Szerintem az nem egy igazi család, ahol a nő dolgát egy vad idegen látja el, vagy akár babysitter neveli a gyerekeket reggeltől estig. Akkor később kiderül, hogy nem is ismerik a családtagok egymást, és a gyerekek majd később felhánytorgatják, hogy: maradjál már Mutter, mit dumálsz?! Azt sem tudod, hogyan kell gyereket nevelni, vagy hogyan kellett volna!”

"Nem az a véleményem, hogy a megszelidíthetetlen, az megszelidíthető. Ez típus kérdés. Jó lenne az, hogy a feleség otthon a gyerekekkel, a főzőkanállal a kezében, de mivel nap mint nap jönnek elő újabb és újabb problémák, ezért ez egy idealizált eszménykép lehet csak. Az anyagi biztonság sajnos nem annyira előre jósolható, mint ahogy esetleg régen. Manapság, amikor az ember látja a hihetetlen kísértést, akár anyagi szinten, még hogyha felül is tud kerekedni ezen, akkor is tudat alatt azért marhára motiválja. Régen sokkal könnyebb volt, mert ingerszegény volt a globális környezet.

 

Mindenképpen úgy gondolom, hogy a férfi hordja a nadrágot, és ebbe az is beletartozik, hogy a férfi legyen a biztos pillér, és a gyerekeit nem kósza babysitter-ek, meg idióta pedagógusok nevelik, hanem megegyezett irányelvekkel a feleség."