Sztárportré: Edvin Marton és Mága Zoltán

Elfelejtett jelszó?

Sztárportré

2009. november 07., szombat 07:59

Edvin Marton:

„Alapjában véve nagyon pozitív, és romantikus lélek vagyok. Úgy kezdtem a hegedülést, hogy szerelmes lettem - öt éves koromban, az óvodában - egy Andrea nevű lányba, és szerenádozni szerettem volna neki. Egy év alatt a Süss fel napot megtanultam, és eljátszottam neki az óvodában. Puszit kaptam tőle, nagyon örültem neki. Mentem haza anyukámnak elújságolni, hogy micsoda sikerem volt, és mondtam neki, hogy akkor mindig is hegedülni szeretnék.

A sportolókkal egy hajóban:

Valószínű, hogy mi muzsikusok a táncosokkal, a sportolókkal egy picit egy hajóban evezünk, mert egy dolog hajt minket, hogy örömet okozzunk a rajongóinknak, hogy teljesítsünk, hogy jobbak legyünk mindig. Mindegyik fellépés jobb legyen mit az előző. Az olimpia - amikor felléptem -, az Eurovíziós Dalfesztivál, vagy amikor az Emmy díjat New Yorkban megnyertem nyilvánvaló, hogy kiemelkedő fellépések közé tartoznak.

Hollywoodban körülnéztem:

Minden zene másképp születik. Most készülök az új lemezzel, aminek Hollywood lesz a címe. El is utaztam Hollywoodba nyáron, körülnéztem a filmzenei, show zenei kutatásban, úgyhogy feldolgozások lesznek benne, filmzenei feldolgozások. Titanic, Evita, Zorró, Gladiátor, és filmzenei jellegű saját számaim is lesznek rajta, többek között a Tangó, Fanatico, tehát egy csomó olyan szám, ami megfogott a filmzenékben.

Decemberben művészeti vezető lettem a bécsi Strauss zenekarnál, és egy turnéra indulunk majd decemberben, jaunuárban. Magyarországon is lesz öt fellépésünk, ezt a weblapomon meg lehet nézni.”

Azokra az emberekre koncentrálok, akik a rajongóim, ők ihletnek meg…

Mága Zoltán:

„Magyar nótát kétszer ugyanúgy nem lehet elhegedülni, mint egy Mendelson, vagy Beethoven hegedűversenyt. Azokat le kell játszani - ahogy a kottában meg vannak írva -, de Magyar nótát kétszer ugyanúgy nem lehet. Legalábbis én nem lennék rá képes.

A muzsikusoknak dalból van a lelkük. Sokszor amit érez az ember, nehéz elmondani szavakban. Ha királyoknak játszom, nincs lámpalázam, de amikor itthon felmegyek a színpadra - és látom, hogy ott vannak az emberek, és milyen szívélyesen fogadnak -, előttük van lámpalázam. Ez addig van, míg az első számot játszom, mondjuk egy percig, utána már azon vagyok, hogy amit érzek belülről, azt próbáljam átadni.

Három évesen zeneiskolába jár:

Zenészdinasztiából származom, már három évesen megismerkedtem az első hangszeremmel. Apukám vásárolt egy hegedűt, három évesen pengettem, és hat évesen már színpadon voltam. Amire nagyon büszke vagyok, hogy kisfiam megelőzött, Ő már egy évesen pengette a hegedűt, és három évesen most már zeneiskolába is jár.

Jó érzés, amikor együtt van a család. Sajnos nincs időm arra, hogy elmenjek baráti körbe, és kidorbézoljam magam. Bárcsak lenne! Sokat gondolkoztam ezen, hogy miért nincs olyan sok barátom, hogy el tudjunk menni beszélgetni… Persze rengetek ismerősöm van, de a barát szót nehéz használni. Vannak barátaim természetesen, de igazi jó barátot megválogatni nagyon nehéz dolog.

Mága Zoltán a királyok hegedűse:

Fantasztikus virtuóz számokat dolgoztunk föl, Paganinit például, de följátszottam a Vivaldi Négy évszakból a telet, nyarat, a vihar virtuóz részét, Hubay Jenőtől egy fantasztikus számot, de van rajta tangó, és még gyönyörű szép modern dallamok.”