A konyhás nénik is nagyon kedvelik, már csak azért is, mert ő az egyetlen politikus, aki náluk ebédel. Ennek ellenére nem kivételeznek vele, az ő tányérján sem nagyobb az adag, vagy szebb a hús. Igaz nem könnyű eltalálni az ízlését, hisz mióta lefogyott nagyon vigyáz arra, hogy mit eszik, nehogy visszajöjjenek rá a leadott kilók.
-Voltam én katona, nem derogál nekem a menzán étkezni. Az az igazság, hogy jól főznek, és  rendkívül udvarias, előzékeny a személyzet. Bár a körülmények méltatlanok, nem adom fel. A 70-es években a Budapesti Fővárosi Tanácsnak egy nagy, jól működő étterme volt itt, ami  most helyette van  egy kantin színvonalát elégíti ki.1400-1500 ember dolgozik itt jó, ha egyszerre 50-en le tudnak ülni.

Kicsi, és a mosogató is beszellőzik az éttermi részbe, néha érezni a szagát. A kis négyszemélyes asztaloknál igazából 2-en tudnak kényelmesen  étkezni, de ha bárki hozzánk akar ülni szívesen összehúzódunk a sajtófőnökömmel, akivel ebédelni járok. Mindig az jár az eszemben, hogy valamit változtatni kellene az állapotokon, hogy egy ekkora hivatal emberei tisztességesen meg tudjanak ebédelni a munkahelyükön. Ez egy elemi követelmény, még a tanácsi időkben is így volt - morfondírozott Tarlós, akinek mégsem ez a   a legnagyobb problémája az étkezőben. -A legnagyobb kísértést a süteményes  rész jelenti, előtte mindig becsukom a szememet. Úgy ki vagyok éhezve az édességre, hogy az egész készletet fel tudnám falni, de nem lehet. Levesnél és egy főételnél többet nem eszem, és  bizonyos dolgokat továbbra is elkerülök: a  disznóhúst, tésztákat, fehérkenyeret. Cukros  üdítőket pedig nem iszom. Nem szeretném visszaszedni a nehezen leadott kilóimat – árulta el Tarlós István.