Az emberöléssel vádolt férfi a vád szerint szóváltásba keveredett a sértettel, meglökte, majd a mellkasára térdelt. Az ügyész szerint az áldozat mellkasi sérülései nem keletkezhettek az eleséskor.

A vádlott, Márföldi Ádám nem tett vallomást, a bíró kérdéseire sem kívánt válaszolni, ezért a nyomozás során tett korábbi vallomásait ismertették.

Az iratokból kitűnt, hogy a férfi előbb tagadta a bűncselekmény elkövetését, csak fokozatosan ismerte be tettét, de indítékáról máig nem adott magyarázatot.

A bíró által ismertetett nyomozati vallomás szerint a férfi házuk padlásán szóváltásba keveredett a lánnyal, nagy erővel meglökte, a sértett ettől megtántorodott, elakadt a lába egy gerendában, hanyatt esett, és beverte a fejét. A férfi rendőrségi vallomása szerint a lány még élt, de nem segített rajta. Húsz percig még a padláson rakodott, majd magára hagyta, bereteszelte a padlásajtót, és csak másnap tért vissza.

A lány eltűnését március 26-án jelentették hozzátartozói a rendőrségen, de először semmiféle jel nem utalt arra, hogy bűncselekmény áldozata lett volna. Az ügy az után vett fordulatot, hogy május 27-én este a Széll Kálmán utcában lakók egyike arról tett bejelentést, hogy szomszédai egy erősen bűzlő, gyanús csomagot vittek ki a házból.

A kiérkező járőröket a vádlott nővére vezette el a Szombathely környéki erdőrészre, és ott a 87-es főút mentén, egy bekötőút mellett megtalálták a lány holttestét rejtő zsákot.

A nyomozás során kiderült, hogy a vádlott csavarokkal és fadarabokkal zsugorította a holttestet, és a ház padlásán, csigával és kötelekkel a gerendára felhúzva tartotta.

A keddi tárgyalásra megidézték a vádlott nővérét, ő azonban nem jelent meg a tárgyaláson, külföldön dolgozik, ezért írásban tett tanúvallomást. Ennek részleteit még nem ismertették a tárgyaláson.

A bíróság a vádlott édesanyját is meghallgatta, kérésére a bíró zárt tárgyalást rendelt el, sőt tanúvallomása alatt egy időre még a vádlottnak is el kellett hagynia a tárgyalótermet. Később a bíró ismertette vele a vallomás tartalmát.

Ezután a sértett édesanyját hallgatta meg a bíróság. Rendőrségi vallomásával ellentétesen azt mondta, lánya nem járt az éjszakába szórakozni, nem fogyasztott kábítószert. Az ellentmondást azzal magyarázta, hogy az eset után nagyon ki volt borulva.

Meghallgatta a bíróság a szomszédokat is, elmondásuk szerint a vádlottat zárkózott természetű, csendes, udvarias, segítőkész fiatalemberként ismerték meg, aki a ház mindeneseként takarította a lépcsőházat, apróbb javítási munkákat is elvégzett. A padlást kizárólag ő használta.

A tárgyalás szakértők meghallgatásával folytatódott. Az igazságügyi orvos szakértő szakvéleménye szerint a halált fulladás okozta. Ez bekövetkezhetett a vádlott vallomásában is szereplő módon, elesés után, eszméletlen állapotban, nyál vagy hányadék belégzése miatt.

A szakértő szerint a mellkason található kisebb bevérzés is keletkezhetett attól a nagy erejű lökéstől, amelyről a vádlott beszélt, de az sem zárható ki, hogy esetleg rátérdelt, bár ennek ellentmond, hogy egyetlen borda sem törött el. Kizárható viszont a fojtogatás, és más erőszakra utaló nyomot sem fedeztek fel a holttesten.

A pszichológus és pszichiáter szakértők szerint a vádlott ép elméjű, cselekvőképessége nem korlátozott, de személyiségzavarban szenved, amely enyhe fokban skizofréniához és autizmushoz hasonló tüneteket okoz.

A bíróságon a sértett jogi lépviselője vagyoni és nem vagyoni kár megítélésére tett indítványt, a kárigényt több mint 30 millió forintban határozta meg.

A bíróság újabb pszichiátriai szakértői vizsgálatot rendelt el, és további tanúkat idézett be.