Vádemelési javaslat az afrikai emberrabló magyarok ellen

Elfelejtett jelszó?

MTI

2009. oktober 29., csütörtök 10:53

Emberrablás és más bűncselekmények miatt vádemelési javaslatot nyújtott be a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészséghez a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) három férfi ellen, akik 2007-ben a Dél-Afrikai Köztársaságban tartózkodási engedély megszerzésének ígéretével magukkal csaltak egy házba egy szintén magyar férfit, ahol foglyul ejtették és kirabolták - közölte az NNI csütörtökön az MTI-vel.

A bűncselekmény 2007 áprilisában történt Johannesburgban, ahol tartózkodási engedély megszerzésének ígéretével T. János magával csalt egy rendszeresen Dél-Afrikába látogató magyar állampolgárságú férfit, akit a hivatal helyett azonban egy erre a célra korábban bérelt házba vitt.

A háznál már várta őket T. János két társa, I. Krisztián és R. Gábor, akik a sértettet fegyverrel kényszeríttették arra, hogy bemenjen, ott értékeitől megfosztották és foglyul ejtették. T. János és I. Krisztián ezt követően a náluk lévő fegyverrel a - már megbilincselt - sértett házához indultak, hogy ott tartózkodó feleségét szintén foglyul ejtsék. Időközben a fogva tartott férfinak sikerült elmenekülnie és a rendőrséget, illetve feleségét is értesítenie, hogy menjen biztonságos helyre, mivel T. János és társa már elindultak érte.

A gyanúsítottakat a dél-afrikai hatóságok néhány nappal a bűncselekmény elkövetése után elfogták, majd előzetes letartóztatásba is helyezték. Az ügyben szereplő két gyanúsított ismételt, immáron magyarországi elfogására azért kerülhetett sor, mert csaknem fél éves fogva tartásukat követően - vélhetően eljárási hiba miatt - a dél-afrikai hatóságok a gyanúsítottakat szabadon engedték.

A szabadon bocsátás után T. János, illetve I. Krisztián eddig tisztázatlan úton és módon Magyarországra szökött, míg harmadik társuk, R. Gábor nem tartott velük, hanem továbbra is a Dél-Afrikai Köztársaságban maradt. A nyomozás adatai szerint R. Gábor egy korábban jogerősen kiszabott hatéves szabadságvesztés elől menekült Dél-Afrikába és itt került kapcsolatba a szintén körözés alatt álló T. Jánossal.

Az ügyben szereplő három gyanúsított közül kettőt - T. Jánost és I. Krisztiánt - 2008 augusztusában fogták el, majd rendelték el előzetes letartóztatásukat, míg harmadik társuk R. Gábor ellen európai és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.

A nyomozás eredményeként október 21-én az NNI Különleges Ügyek Osztálya - egy személy ismeretlen helyen való tartózkodása mellett - vádemelési javaslattal adta át az ügyet a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészségnek. A nyomozás során több más bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja is felmerült, amelyek vonatkozásában szintén vádemelési javaslattal élt a hatóság - áll a közleményben.

Vádemelési javaslat az afrikai emberrabló magyarok ellen

Eddigi hozzászólások:

A harmadik - 2009-11-23 11:10:31

Magyar emberrablók Dél-Afrikában Új fejlemények, a 3. résztevő elmeséli az igaz történetet Interjú R. Gáborral a dél-afrikai emberrablás harmadik résztvevőjével. Kérdés: Ön azt állítja, hogy ami a médiában szerepel az teljes mértékben hazugság? Válasz: Igen, hazugság, de nem teljes mértékben. Kérdés: Ön szerint mi az igazság akkor? Válasz: Ez elég hosszú történet. Annyira, hogy írtam egy könyvet is róla, sajnos kiadatnom még nem sikerült. A könyv tárgyalja az egész emberrablást, kezdve az előzményeltől (2 hónappal az esett előtt) egészen az igazi emberrablók Magyarországon történt elfogásáig. Itt most megpróbálom röviden, lényegre törően elmesélni ami történt. Kérdés: Hogyan kezdődött az egész? Válasz: Körülbelül 3 hónappal az emberrablás előtt megkeresett T. János, akit akkor már 2 éve ismertem és addig nem derült ki róla, hogy bűnöző alkat. Sőt, nem csak én, de sokan mások, idevalósi Magyarok, ha nem is barátnak, de jó ismerősnek tartották. Megkért, hogy vegyek részt az emberrablásban (akkor még egy osztrák üzletembert említett elrabolandó személyként). Kérdés: Mi történt ezután? Válasz: Én azt hittem, hogy csak viccel és tesztelni akarja, hogy mennyire vagyok merész, tehát mondtam neki, hogy jó benne vagyok. Aztán a válaszom után kiderült, hogy halálosan komolyan gondolta a dolgot. Ekkor jöttem rá, hogy nagy bajban vagyok és döntöttem úgy, hogy felveszem a vele folytatott telefonbeszélgetéseket. A következő nap közöltem vele, hogy meggondoltam magam és nem veszek részt benne. Kérdés: Ezt T. János szónélkül elfogadta? Válasz: Érdekes, hogy először igen. Majd az éjszaka folyamán részegen felhívott, mindenfélének nevezett és megfenyegetett, hogy megöl. Ezért másnap visszahívtam és rákérdeztem az ékszakai hívásra, mire ő azt felelte, hogy be volt rúgva és csak az igazság jött ki belőle, mert rosszul esett neki, hogy nem segítek az emberrablásban. Kérdés:Gondolom ezután megszűnt a kapcsolat önök között? Válasz: Legnagyobb megdöbbenésemre nem. Úgy tett, mintha nem történt volna semmi és tovább folytatta az emberrablás szervezését, immár nélkülem. Ehhez még tudni kell, hogy hozzám járt internetezni (mert az ingyen volt neki és én többnyire el voltam foglalva, tehát nem is igazán bántam, hogy használja a gépemet). Amikor először meghallottam, hogy ahelyett, hogy abbahagyná (vagy legalább előlem eltitkolná) tovább folytatja az embarrablási terveket, elhatároztam, hogy akárhogyis, de megakadályozom. Vettem egy programot az interneten és azzal felvettem az összes, az emberrablás szervezésére vonatkozó, a skype-on történt telefon beszélgetését. Majd miután rájöttem, hogy csak egyféleéppen tudom megakadályozni, mégpedig úgy, hogy elhitetem azt, hogy segítek neki, közöltem vele, hogy mégis benne vagyok. Kérdés: Miért döntött így, nem lett volna egyszerűbb felhívni a rendőrséget? Válasz: Sajnos az itteni rendőrség eléggé reménytelen, mint később ki is derült. Emelett én félig legálisan tartózkodtam Dél-Afrikában és ebből nekem csak bajom származott volna. Ő ellene lett volna egy emberrablási kísérlet vád, amit simán kivédett volna és utána ha engem nem is toloncolnak ki az országból, akkor ő végzett volna velem és a halálom után (immár anélkül, hogy bárki is meg tudná akadályozni) sikeresen véghez vitte volna az emberrablást. A másik ok, hogy elhitettem vele, hogy benne vagyok pedig az, hogy csak így tudhattam meg, hogy hol, mikor és ki ellen fog történni az emberrablás. Csak emlékeztetőként, én sokáig úgy tudtam, hogy egy osztrák üzletember lesz az áldozat és csak közveltenül az emberrablás előtt tudtam meg, hogy Magyar és a neve Pista. Kérdés: Gondolom ezek után közösen folytatták a szervezést? Válasz: Igen. T. János nagyon gyanakvó volt az elejétől kezdve, mindenbenn arra kellett törekednem, hogy maximálisan elhitessem vele, hogy az ő oldalán állok. A legkisebb hiba is halálos következménnyel járt volna számomra. Kérdés: Nem félt? Válasz: Az elején még nem. Amolyan titkos ügynökszerű játéknak tartottam az egészet, a felelősség átlátása nélkül. Majd amikor 2 héttel az emberrablás előtt odaköltöztem vele, ahol az emberrablás történt, akkor jöttem rá, hogy életem legveszélyesebb játékába veszek részt, sajnos ekkor már nem volt visszaút, illetve már hamarább se lett volna, mert akkor nélkülem csinálják meg és senki nem tehetett volna ellene semmit. Kérdés: Ön azt állítja, hogy értesítette a dél-afrikai rendőrséget arról, hogy emberrablás fog történni. Válasz: Igen. Az egyik barátomat kértem meg, akinek vannak rendőrségi kapcsolatai, hogy segítsen nekem és ő beszélt a rendőrséggel, ha jól emlékszem kereken egy héttel az emberrablás előtt. Én ekkor már annyira szemmel voltam tartva, hogy kizárólag az éjszaka folyamán, sms-ben tudtam kommunikálni a barátommal. Igaz egyszer két nappal az eset előtt személyesen is beszéltem a rendőrséggel, amikor is majdnem lebuktam, mert közben szinte észrevétlenül megérkezett T. János és I. Krisztián. Úgy csaptam le a telefont, hogy előtte még gyorsan angolul közöltem a rendőrrel, hogy itt vannak, itt vannak, majd kikapcsoltam a hívást. 10 másodpercen múlott a lebukásom és az életem, fekete foltokat láttam ijedtemben. Kérdés: Hogy történt az emberrablás? Válasz: Kora délután T. János elment a sértettért, hogy aztán elviszi őt a belügyminisztériumba, ahol nem hivatalosan intézték a sértett dél-afrikai papírjait. Ő közölte a sértettel, hogy előtte még haza kell mennie. Amikor megérkeztek, a sértett telefonálni akart, erre T.János hátulról lefogta is kiabált értünk, akik bent vártunk a házban, hogy gyertek-gyertek. Én kinyitottam az ajtót és I. Krisztián kirohant rajta, majd együttes erővel behozták a sértettet. Kérdés: Bántotta e bármelyikük is a sértettet? Válasz: Nem. Ezért is csodálkoztam az önök cikkében szereplő durva erőszak megnevezésen. Természetesen az igaz, hogy a sértett meg lett bilincselve (ez különben az én feladatom volt, mert inkább ezt választottam, minthogy én fogjam rá a pisztolyt) és I. Krisztián közben fegyvert fogott rá. A törvény szerint ezek a cselekmények erőszaknak minősülhetnek, viszont én a szavamat adom, hogy semminemű fizikai bántódása nem esett a sértettnek és ha bárki bántani akarta volna, azt én azonnal megakadályozom (hála Istennek erre nem került sor). Kérdés: Mi történt ezután? Válasz: T. János és I. Krisztián bevitte a sértettet az előre elkészített szobába, majd elvették tőle a mobil telefonját, az óráját valamint a farmernadrágját és a falhoz bilincselték. Én ezt mégcsak nézni sem akartam, ezért kint vártam a folyosón. Ezek után a sértett rám volt bízva, hogy nehogy megszökjön és T. János, I. Krisztiánnal elindult, hogy elrabolják a sértett feleségét is. Kérdés: A médiában ellentétes tények szerepelnek, egyszer a sértett elmenekült, egyszer pedig meggyőzte önt, hogy engedje el. Mi az igazság? Válasz: Az igazság az, hogy a sértettnek se elmenekülnie, se engem meggyőznie nem kellett. Elmenekülni különben esélye sem lett volna, meggyőzni pedig nem kellett, mert én már hónapokkal korábban meggyőztem magam. Kérdés: Az ön állítása szerint, ön saját magától engedte el a sértettet? Válasz: Igen, ez így igaz. A sértett nem kért engem, hogy engedjem el, mert többek között ideje sem volt rá. Ugyanis miután T, János és I. Krisztián elment én bementem a sértetthez és a következő szavakat mondtam neki, erre azért emlékszem pontosan, mert már jó előre kigondoltam és betanultam, hogy mi lenne a legmegnyugtatóbb és legkézenfekvőbb mondanivaló, amiból a sértett rögtön rájön, hogy én az ő oldalán állok. Éppen ezért a következőket mondtam neki: Tudom, hogy ez nem a legjobb hely és idő a bizalomra de hinned kell nekem. Az egyetlen oka annak, hogy én itt vagyok az az, hogy segítsek nektek. A rendőrség már tud mindent. Kérdés: Ezt elhitte önnek a sértett? Válasz: Úgy gondolom igen és miután meglazítottam a bilincseit és kértem rá, hogy még ne vegye le őket, úgy tűnt, hogy megnyugodott. Kérdés: Mi történt ezután? Válasz: Ezután jött az, hogy a JóIsten vigyázott mindkettőnkre, mert időközben T. János és I. Krisztián visszajöttek, mert a fegyvert a konyhában felejtették. Szerencsére csak I. Krisztián jött be a házba és nem vett észre semmit a dologból. Ha a sértett teljesen levette volna ekkorra a bilincseit, akkor mára mindketten, de legalábbis én halottak vagyunk. Hála Istennek az I. Krisztián nem vett észre semmit az egészből, felkapta a piszolyt és visszarohant a autóban váró T. Jánoshoz. Kérdés: Miből gondolja, hogy Isten vigyázott magukra? Válasz: Az ügy folyamán többször előfordult, hogy a gondos szervezésem ellenére valami hiba csúszott a számításaimba és ha Isten nem segített volna, akkor soha nem úszom meg ezt az egészet élve. Kérdés: Mennyi idejig volt a sértett megbilincselve? Válasz: Ha jól emlékszem talán 5-10 percig, ekkor lazítottam meg a bilincseit annyira, hogy immár le tudta volna venni őket és miután másodszorra is elindultak a feleségéért, véglegesen levette a bilincseit, majd visszakapta az óráját és a nadrágját, sajnos a mobil telefonja a T. Jánosnál maradt. Kérdés: Ki és mikor hívta a rendőrséget? Válasz: A rendőrséget én hívtam, ezért nem is értem azokat a hazugságokat, miszerint a sértett hívta fel a rendőröket. Különben a sértett nem beszél angolul vagy csak nagyon keveset és telefon is csak nálam volt. Mikozben a sértett öltözött én felhívtam a barátomat és közöltem vele, hogy megtörtént az emberrablás, valamint azonnal küldje a rendőröket (akik elvileg már készenlétben álltak) a sértett házához, mert már elindultak, hogy elrabolják a feleségét is. Kérdés: Mi történt ezután? Válasz: A barátom visszahívott és közölte, hogy a rendőrök valószínű nem fognak odaérni időben. Miután ezt megmondtam a sértettnek, felhívtuk a feleségét a házukban. Különben ez a rész is Isten részvételét bizonyítja, mivel a sértett olyan izgatott volt, hogy nem tudta a saját telefonszámát és az csakis a JóIstennek köszönhető, hogy T. János ott felejtette a sértett leírt telefonszámát egy papíron és Isten figyelmeztetett, hogy nézzek körül a házban, ekként sikerült felhívnunk és figyelmeztetnünk a sértett feleségét. Kérdés: Mint tudjuk T. Jánoséknak nem sikerült elrabolni őt, miért? Válasz: A telefonhívás után (mint később kiderült) a sértett felesége kikapcsolta az áramot, miáltal az elektromos garázsajtó nem működött és emiatt nem tudtak bejutni a házba. Engem közben hívott T. János (talán kétszer is), hogy kérdezzem meg a sértettet, hogy melyik gomb nyitja a távkapcsolón a garázsajtót. Hála Istennek végülis nem sikerült bejutniuk a házba és elrabolni a feleséget. Kérdés: Mi a helyzet a lövöldözéssel a sértett házánál? Válasz: Sajnos, mint minden más, ez is fel lett fújva. A rendőrség egy árva autóval leparkolt T. János autója mögé és felszótította őket, hogy igazolják magukat. Erre T. János és I. Krisztián beugrottak az autóba és a rendőrautót kikerülve elhajtottak. Ekkor lőtt utánuk a rendőr, de csak egyszer és semmiféle lövöldözés nem volt. Itt hozzá kell tennem, hogy aznap a rendőrségnek még másik két alkalma lett volna, hogy elfogja őket, viszont mind a kettőt, illetve a háznál történttel együtt hármat elszalasztották. Csak annak tudok örülni, hogy a Magyar Rendőrség nem ilyen dilettáns módon közelítette meg az esetet otthon. Kérdés: Ekkor ön és a sértett még a házban tartózkodott? Válasz: Igen. Nem sokkal ezután hívott a barátom, hogy a rendőrség elszalasztotta őket és ekkor döntöttem úgy, hogy veszélyes továbbra is a házban maradni. Miután bezártam a házat hátúlról, úgy hogy az első ajtó zárjában belűlről benne hagytam a kulcsot, mert ezzel is időt nyerhettünk arra az esetre ha időközben T. János és I. Krisztián visszaért volna, majd elindultunk a kerítéseken keresztül az utca teteje felé. Majd mivel a közvetlen szomszéd nem volt otthon, a második szomszédot (aki különben nyugdíjas ügyész) kértem meg, hogy azonnal hívja a rendőrséget, mert féltem, hogy T. János és I. Krisztián visszaér még a barátom által riasztott rendőrök előtt (akiknek a képességeiben sajnos ekkor már nem igazán bíztam). Kérdés: Mi történt ezután? Válasz: Ezután megvártuk a szomszédnál a rendőröket, a sértett felhívta a házból a fiát és elmesélte, hogy mi történt, majd később amikor az összes rendőr megérkezett, együttesen visszamentünk az emberrablásnak szánt házban. Ott a rendőrség széttúrta az egész házat, össze vissza törtek-zúztak, még az állmenyezetre is fel akartak menni a nagy házkutatás közben. Kérdés: És ekkor történt amire ön nem számított? Válasz: Nem közvetlenül ekkor. A házban (ekkor már este volt) az a rendőr, akivel én beszéltem telefonon (persze akkor nem mondta ezt meg és csak későb derült ki) közölte velünk, hogy elmegyünk a rendőrségre a tanúvallomásunkat felvenni. Miután beérkeztünk a rendőrörsre kiderült, hogy már túl késő van (persze akkor még nem tudtam, hogy hazudik nekem) és majd csak másnak reggel veszi fel a vallomásomat, addig pedig védőőrizetben tartanak. Aláíratott velem egy olyan papírt amiben tudomásul veszem, hogy le vagyok tartóztatva emberablás vádjával. Azt hazudta, hogy ez csak formalitás és nyugodtan írjam alá, nem kell elolvasnom. Kérdés: Ezek szerint önt letartóztatták azért a bűncselekményért, amit ön hiúsított meg? Válasz: Így igaz. Négy napig voltam bezárva, nem jött és nem engedtek be hozzám senkit. Természetesen a kapitány (utólag kiderült, hogy ez a rangja) sem jött, hogy felvegye a tanúvallomásomat és utána szabadon engedjen. Kérdés: Hogy élte meg ezt a 4 napot? Válasz: Az első éjszaka a türelmetlenség miatt volt álmatlan. A többi pedig azért, mert rájöttem (mivel megkérdeztem és elmagyarázták, hogy emberrablásért vagyok letartóztatva), szóval a többi éjjelen azért nem aludtam, mert rájöttem, hogy aljas módon kihasználtak és becsaptak, illetve az igazságba vetett hitem kezdett meginogni. Nem kívánom senkinek sem ezeket az élményeket. Ha valaki bűnös, akkor gondolom könnyebb elfogadni, de hogy azért lettem lecsukva, mert megakadályoztam egy bűncselekményt, annyira igazságtalannak tűnt, hogy teljesen elkeseredtem és még az öngyilkosság gondolatával is foglalkoztam. Kérdés: Mi történt ezután? Válasz: A negyedik napon volt a bírósági tárgyalás, ahol óvadék ellenében szabadlábra helyeztek. Ekkor már a 4 napos nyaralás után olyan beteg voltam, hogy hálni járt belém a lélek. Teljes egy hónapba tellett, amire sikerült felépülnöm egy olyan megfázásból (bár gondolom az idegi része miatt lett ennyire komoly), amiben az álmatlan éjszakáim folyamán szabályosan taknyot hánytam. Kérdés: Végül is sikerült elfogni az igazi embarrablókat, hogy történt ez? Válasz: A szabadon engedésem után négy napon keresztül nyomoztam az interneten azután a hely után, ahol a T. János billiárdozni szokott. Benne volt valami kisebb helyi bajnokságban. Miután megtaláltam a helyet és az időpontot, ezt közöltem a barátommal, azzal aki révén még az emberrablás előtt értesítettem a rendőrséget és ő elment a helyszínre, majd miután megbizonyosodott róla, hogy T. János ott van, hívta (nem a dilettáns, hanem más) rendőröket, akik elfogták T. Jánost, majd általa I. Krisztiánt is. Kérdés: Gondolom ezután megváltoztak a dolgok? Válasz: Igen. Rögtön az első tárgyaláson a bíróság visszavonta ellenem az összes vádat, visszafizették az óvadékot, majd számomra hihetetlen módon (nem utasítottak, hanem) megkértek arra, hogy hajlandó lennék e, a vád oldalán, mint korona tanú részt venni az ügyben, amire természetesen igennel feleltem. Kérdés: Tehát, ha jól értem, akkor a Magyar hatóságok egy olyan ügyben vádolják önt, amiben abban az országban, ahol az eset ténylegesen történt önt felmentették a vádak alól? Válasz: Ez így igaz és legalább annyira hihetetlen, mint amilyennek hangzik. Kérdés: Említette azt is, hogy önként a Magyar igazságszolgáltatás segítségére sietett, amint megtudta, hogy T. Jánost és I. Krisztiánt elfogták Magyarországon? Válasz: Ez az egész úgy történt, hogy I. Krisztián felhívott Magyarországról és megfenyegetett, hogy fizessek neki, különben bosszút áll a családomon. Miután meggyőződtem arról, hogy ténylegesen Magyarországon tartózkodik, értesítettem a dél-afrikai rendőrséget, majd rajtuk, illetve a sértetten keresztül a Magyart is. Nemsokára jött a hír, hogy sikeresen elfogták mindkettőjüket. Kérdés: Mi történt ezután? Válasz: Többször próbáltam felvenni a kapcsolatot a Magyar Rendőrséggel, mindegyre sikertelenül, majd arra a lépésre szántam el magam, hogy akkor megpróbálom az ügyészt, ami végül is sikerrel járt, mert az üggyel foglalkozó ügyész egy e-mailben a segítségemet kérte. Ezután az összes nálam levő bizonyítékot, a telefon beszélgetésekkel együtt elküldtem neki e-mailben és biztosítottam róla, hogy mindenben számíthat a segítségemre. Kérdés: Gondolom az ügyész szerette volna, ha személyesen tanúskodik a vád oldalán? Válasz: Igen. Megkérdezte, hogy van e akadálya annak, hogy hazautazzak. Sajnos közölnöm kellett vele, hogy ezt nem tehetem meg, mert egy még 95-ben megtörtént baleset és ezután egy 97-ben kiszabott (általam igazságtalannak vélt) ítélet miatt menekültem Dél-Afrikába és az ügyem még nem évült el, tehát ha hazamegyek a vádnak segíteni, akkor az, a megérkezésem utáni azonnali letartóztatásomat eredményezi, ami ugyebár nem a legvágyottabb dolog, amit szeretnék, pláne nem 15 évvel az eset után. Kérdés: Tehát az emberrablásnál az egyik bűzöző fordult a másik ellen? Válasz: Nem. Határozottan nem. Én nem voltam, nem vagyok és soha nem leszek bűnöző. Ha az lettem volna vagy lennék, akkor bűnözőként vettem volna részt az emberrablásban és soha nem hiúsítottam volna meg, pláne nem az életem többszöri kockáztatásával. Kérdés: Mit remél az üggyel kapcsolatban? Válasz: Se kevesebbet, se többet, csak annyit, hogy a végén kiderül a teljes igazság.