A rendőrök ellen az ügy állítólagos sértettje, E. Zsanett indított pótmagánvádas büntetőeljárást, mert állítása szerint 2007. május 4-én hajnalban Budapesten feltartóztatták, megerőszakolták és elvették 20 ezer forintját. Az esetet korábban a nyomozó ügyészek is vizsgálták, ám részben bűncselekmény, részben bizonyítottság hiányában megszüntették a nyomozást. Az elsőrendű vádlott, az utolsó szó jogán, hosszasan vitatta a pótmagánvádló előadását, kétségbe vonta szavahihetőségét, az általa felhozott bizonyítékokat, szakértői véleményekből idézett, a fiatal nő jogi képviselőjének pedig azt tanácsolta, hogy adja vissza ügyvédi igazolványát. Vádlott-társai röviden úgy nyilatkoztak, hogy ártatlanok, bűncselekmény hiányában kérik felmentésüket, szerintük hazug vádakkal kellett szembenézniük 1038 napja. Az esetet korábban a nyomozó ügyészek is vizsgálták, ám részben bűncselekmény, részben bizonyítottság hiányában megszüntették a nyomozást.

Másfél év és tucatnyi tárgyalás után az elsőfokú bíróság bűncselekmény hiányában mentette fel a rendőröket a szexuális bűncselekmény és a személyi szabadság megsértésének vádja alól, ugyanakkor bizonyítottság hiányában a zsarolás, illetve a vesztegetés vádja alól. "E. Zsanett nem mindenben mondott igazat, de a vádlottak sem mondtak el mindent" - fogalmazott szóbeli indokolásában a bíró. Az ítélet részletesen kitért a bizonyítékok értékelésére, a lány és a megvádolt rendőrök, kollégáik, illetve a lány ismerőseinek vallomásaira és a számos szakértő véleményére is. A bíró kiemelte, hogy a történetben mindenképpen "van egy lyuk": sem a lány, sem a rendőrök vallomásai alapján nem tisztázható, miért tartott 25 percig az igazoltatás, s mi történt ez alatt.

A bizonyítás során szinte másodpercnyi pontossággal egybevették a helyszín közelében működő térfigyelő kamerák felvételeit és mobiltelefonok cellainformációit, és ez alapján rekonstruálták az érintettek mozgását. A Fővárosi Bíróság szerint az kizárt, hogy a lány által előadottak szerint megtörtént volna az erőszak, ugyanis a rendőröknek a térfigyelők és a mobilok alapján mindössze 6-7 percük volt a lány Múzeum körútról történő elszállítására, megerőszakolására, majd XIII. kerületi otthonába kísérésére. Azzal kapcsolatban azonban sem pro sem kontra nincsenek cáfolhatatlan adatok, hogy mi hangzott el - esetleg zsaroló vagy vesztegető szándékkal -, például akkor, amikor rendőrautóban vitték haza Zsanettet, illetve, hogy átadásra került-e a 20 ezer forint.  

Zsanett két sms-t is küldött ismerőseinek a csaknem fél óráig tartó igazoltatás közben, amelyek szerint "k... nagy baj van". De hogy ezzel mire célzott, azt az eljárás során nem lehetett kétséget kizáróan kideríteni. A bíró ugyanakkor kitért arra is, hogy sem a lány, sem a rendőrök előadása nem ad ésszerű magyarázatot arra,  miért tartott 25 percig az igazoltatás, amelynek egyébként a rendőri dokumentációkban nem maradt nyoma. Ha rendben voltak a lány papírjai, ha nem, ez az idő a bíró szerint túl hosszú egy rendőri igazolgatásra, közúti, járművezetői ellenőrzésre.  A bíró kiemelte, hogy a hemogenetikus szakértők nem találtak releváns, terhelő bizonyítékként értékelhető DNS-maradványokat az elkövetők, illetve a sértett ruházatán. Ez ugyan nem zárja ki teljesen, hogy erőszakos cselekmény történt, de legalább is nem valószínűsíti.

A nem jogerős ítéletben 913 ezer forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezték a pótmagánvádlót. A pótmagánvádló elsődlegesen hatályon kívül helyezés, másodlagosan bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében fellebbezett, így mind az öt vádlott ügyében másodfokon folytatódik a büntetőper.  Az első- és a másodrendű vádlott három nap gondolkodási időt kért a fellebbezés eldöntésére, a további három rendőr tudomásul vette az elsőfokú ítéletet. A pótmagánvádas eljárás végkimenetele befolyásolhatja egyrészt a hamis vád miatt indított másik - jelenleg felfüggesztett - büntetőeljárást, amelynek E. Zsanett gyanúsítottja lehet, másrészt a megvádolt rendőrök által a későbbiekben esetlegesen megindított polgári peres kártérítési eljárásokat.