A tizenhat éves Betty Lou Jensen és David Arthur Faraday randevújának végállomása a helyi középiskola karácsonyi bálja lett volna, a fiatalok azonban egy kisebb kitérő mellett döntöttek - meglátogatták egy közös barátjukat, majd betérnek egy autós büfébe, az este megkoronázásának pedig a Lake Herman Lane „Szerelmesek útjának” nevezett szakaszán eltöltött csendes hátsó üléses romantikát szánták. David az este alkalmából elkérte édesanyja barna Ramblerjét, és este 10:15 körül leparkolta az autót az eldugott, de a környék fiataljai körében jól ismert ösvényen. Hogy ezután mi történt, csak a bűnügyi helyszínelők és a nyomozók rekonstrukcióiból tudjuk.

Nem sokkal 11 óra után egy másik autó is behajtott a Szerelmesek útjára, és közvetlenül a fiatalok kocsija mellett állt meg. A sofőr kiszállt, majd tüzet nyitott a Ramblerre – Faraday volt az első, aki kimenekült az autóból, a férfi azonban elállta az útját és közvetlen közelről főbe lőtte. Mindeközben a másik oldalról Jensen is kimászott a kocsiból, és megpróbált elfutni a gyilkos elől – a menekülő lányt öt lövés érte a hátán.

A két fiatal holttestét egy helyi lakos, Stella Borges találta meg 11:30 körül. Borges vallomásában beszámolt arról, hogy a figyelmét először az ösvényről kifelé tartó világos színű Chevrolet keltette fel – az esetnek azonban nem volt más szemtanúja. A helyi rendőrkapitányság ugyan nyomozni kezdett az ügyben, szemtanúk, gyanúsítottak és egyértelmű indíték híján (mivel sem haszonszerzési, sem pedig szexuális indíttatásnak nem volt nyoma) a nyomozást beszüntették.

A magát „Zodiákusnak” nevező gyilkos következő év nyarán vállalta magára a fiatalok halálát. Július 31-én levelet küldött a San Francisco Examinernek, a San Francisco Chroniclenek és a Vallejo Timesnak, amiben olyan részleteket is közölt a gyilkosságokról, amit a nyomozók korábban nem hoztak nyilvánosságra – többek között a lőszer típusát és a holttestek elhelyezkedését. A levelekhez mellékelt egy-egy kódolt rejtvényt is, amit ha megfejtenek, állítása szerint felfedi majd a kilétét. A lapok eleget téve a Zodiákus kérésének leközölték a rejtvényeket, amiket alig egy hét leforgása alatt megfejtett egy középiskolai tanár – a kód azonban a várakozásokkal ellentétben nem tartalmazta a gyilkos nevét, bár igaz, hogy a levél utolsó sorát (a kvázi aláírást) a mai napig nem tudta feltörni senki.

Noha a Zodiákus az évek alatt összesen 37 gyilkosságért vállalt felelősséget, az ügyön dolgozó nyomozók véleménye szerint csak 7 volt egyértelműen a sorozatgyilkos számlájára írható – elsőként David Arthur Faraday és Betty Lou Jensen. A Zodiákus valódi kilétét a mai napig homály fedi, noha a hatóságoknak 20 éven keresztül megvolt a maguk első számú gyanúsítottja. A tanárként dolgozó Arthur Leigh Allen azután került a nyomozók érdeklődésének középpontjába, miután egy kollégája, Donald Cheney 1971-ben azzal állított be a vallejoi rendőrkapitányságra, hogy Allen két évvel korábban beszámolt neki egy könyv-ötletéről. Cheney szerint Allen egy sorozatgyilkosról akart írni, aki Zodiac típusú karórája után nevezi magát „Zodiákusnak”, és boldog, szerelmes emberekre vadászik. Allen állítólag még azt is bevallotta, hogy főszereplője levelekkel bombázná a helyi hatóságokat – a kidolgozott részletek pedig több ponton kísértetiesen hasonlítottak a Zodiákus leveleiben leírtakra, amiket azonban nem minden esetben hoztak nyilvánosságra.

Allent a gyilkosságok miatt sosem tartóztatták le, mivel az ellene felsorakoztatott bizonyítékok csak közvetettek voltak. Neki is volt például Zodiac típusú karórája, valamint ugyanolyan írógépet használt, mint amilyenen a gyilkos írta a leveleit. Allen körül végül csak 1991-ben lett forró a levegő, amikor a Zodiákus egyik túlélője, Michael Mageau azonosította egy fényképes szembesítés alkalmával. A hatóságok azonban azzal már nem tudtak mit kezdeni, hogy a gyilkosságok helyszínén talált ujjlenyomatok egyike sem egyezett Allenével, ahogy a Zodiákus leveleiről begyűjtött nyálmintában talált DNS sem.

A súlyos cukorbeteg Allen végül 1992. augusztus 26-án, veseelégtelenségben halt meg. A Zodiákus-ügy aktáit ezután bedobozolták, és ideiglenesen lezárták a nyomozást. A kódokban kommunikáló sorozatgyilkos legendája azonban a mai napig izgatja az amerikai közvélemény fantáziáját, és az ügy lezárása óta többen is a nyilvánosság elé álltak, miszerint biztosan tudják, hogy mostohaapjuk / ismerősük / apjuk / bátyjuk volt a Zodiákus gyilkos – az eléjük tárt bizonyítékokat az FBI azonban minden esetben elégtelennek titulálta.