Valójában a parafília nem más, mint egy tárgyhoz vagy viselkedési mintához való olyan mértékű vonzódás, ragaszkodás, ami idővel függéssé alakul át, és a kielégülés feltétele lesz a tárgy jelenléte vagy a viselkedés megvalósítása. Ezek rendszerint az emocionális kötődést, a szerelmet is befolyásoló klinikai szindrómák. Ebbe a körbe többek között olyan viselkedések tartoznak, amiket a társadalom határozott ellenszenvvel néz vagy abnormálisnak talál. A leggyakoribbak ezek között a pedofília, azaz a gyerekekkel való szexuális aktus, az exhibicionizmus, azaz a nemi szervek idegeneknek történő mutogatása, a voyeurizmus, azaz a kukkolás, idegenek intim szituációkban való megfigyelése vagy a frottőrizmus, mikor valaki idegenekhez dörzsöli magát vagy fogdossa őket.

A parafíliák közé tartozik a nekrofília, amikor valaki abban leli meg a szexuális kielégülést, ha holttestekkel kéjeleg, de van, akiknek az amputált testű emberek jelentik a szexuális izgalom egyetlen forrását (akrotomofília). Ismert az állatokkal való közösülés, vagyis a szodómia, az ürülék által okozott testi gyönyör, a koprofília (angolul coprophilia vagy fecophilia), de számtalan olyan perverziót is számon tartunk, amelyek akár egy-egy szubkultúrában elterjedtek lehetnek, ilyen például a szadomazochizmus.

Mitől lesz valaki perverz?

A parafíliák, más megnevezéssel perverziók, devianciák vagy szexuális magatartászavarok csoportja és azok megítélése az emberiség története során folyton változott, és bizonyára még változni is fog. Egy részük ma is bűncselekmény (a viktoriánus korban még a homoszexualitás és az orális szex is annak minősült), más részük pedig inkább  az adott személynek okoz(hat) problémákat. Nem csak az országok eltérő jogi szabályozásai osztják meg a kérdést a parafíliákat illetően, de a szakemberek, pszichológusok sem mindig értenek egyet bizonyos kérdésekben, nem mindenki tekinti ezeket betegségeknek, de abban általában véve egyetértés mutatkozik, hogy az esetek többségében személyiségfejlődési zavarok állnak a parafíliák kialakulásának hátterében.

A szélsőséges perverziók könnyebb megértése érdekében gondoljunk bele, hány olyan szexuális szokással bírunk mi magunk vagy ismerőseink is, amelyek bizonyos esetekben akár parafíliák is lehetnek. Ha valakit beindít a szex közben a csúnya beszéd, a káromkodás, még nem jelent problémát, de ha valaki számára ez az egyetlen út, amin keresztül szexuális izgalmat tud megélni, már gond. Hasonlóképp a szadomazo játékok ártatlan kivitelezése a szexuális élet színesítését szolgálja, de az attól való függőség már rabságban tartja az embert. Folytathatnánk a sort a kukkolókkal, a fétisekkel, a mazochizmussal vagy akár a pedofíliával is, ha figyelembe vesszük, hány férfi esetében leshetünk el lopott pillantásokat egy-egy megkérdőjelezhető korú lánnyal kapcsolatban - ami persze nem jelenti azt, hogy az illető bármit is tenne esetlegesen felmerülő fantáziái megvalósításának érdekében.

Hogy az ártatlan szokások vagy játékok mégis mitől és hogyan csapnak át parafíliába, valójában tisztázatlan, azaz nincs általános magyarázat. Egyes pszichoanalitikusok szerint egy perverzióval rendelkező személy valójában egy korábbi életszakaszban valamilyen okból szexuális kielégülést kiváltó tárgyhoz való kapcsolatot vagy viselkedést ismétel. Viselkedéskutatók azt sugallják, a parafíliák megjelenése egyfajta kondicionálás eredménye. Nem szexuális töltetű tárgyak vagy viselkedések idővel szexuális tartalmat nyerhetnek, ha ismételten olyan kontextusban jelennek meg, amely szexuális örömöt vált ki a személyből. Egyes esetekben olyan viselkedések, amelyek izgalmi szintet emelnek, mint például a kukkolás, a mutogatás eljuthatnak arra a pontra, hogy az illető ragaszkodni kezd ezen ingerekhez.

Egyes vélemények szerint, ha egy gyerek szemtanúja vagy áldozata lesz valamilyen nem megfelelő szexuális viselkedési formának, idővel megtanulja utánozni azt, és később viselkedésének részévé válik, ott megerősítést kap. A kompenzációs modell szerint ezek a személyek megfosztatnak a normál szexuális kapcsolatoktól, és a társadalom számára kevésbé elfogadható formákon keresztül keresnek kielégülést. A pszichológiai modell a hormonok, a viselkedés és a központi idegrendszer között kapcsolatból indul ki, különösen az agresszív szerepeket és a férfi nemi hormonok szerepét vizsgálva.

Szexuális jogok

A parafíliák nem minden esetben szorulnak kezelésre, de olyan esetekben, ahol a cselekvés törvénybe ütköző, az is könnyen előfordul, hogy az illető hamarabb kerül a büntetés-végrehajtási intézetek valamelyikébe, mint egy szakember értő kezei közé. A parafíliák megítélése a társadalom szexualitáshoz fűződő viszonya miatt is folyamatosan mozgásban vannak, és megítélésük több szinten értelmezhető. A szexuális szabadságjogok, amiket a W.H.O. is deklarált, kimondják többek között, hogy: "a szexuális szabadság joga lehetővé teszi az egyén teljes szexuális potenciáljának kifejeződését, azonban minidig és minden helyzetben kizárja a szexuális kényszer, kihasználás és visszaélés minden formáját". Mindent szabad tehát, ami két ember közös megegyezésén alapul, és minden tilos, amiben valamelyik fél nem önként vesz részt.

Fenntartással kell kezelnünk azonban mindent, ami a szexualitást és a helyes szexuális viselkedést hivatott kimondani, hisz ugyanúgy, ahogy egyes vallási iránymutatások, teologikus fogalmak nem lehetnek egyetemes érvényűek, úgy a vallási doktrínákat követők számára sem lehet elfogadható a tudomány vagy a társadalompolitika, esetleg a szexuálpszichológia, szexuálszociológia iránymutatása. A fenti iránymutatás bár nem rossz, semmiképpen nem tehető egyetemes érvényű és kötelező elvvé.

A jog hozzáállása

Azon parafíliák, amelyek más ember önkéntelen részvételét feltételezik, általában törvénybe ütköző cselekedetek is egyben. Ilyen például a pedofília, a nemi erőszak és bizonyos értelemben a nekrofília is. Az első két esetben maga a Btk. is tartalmaz vonatkozó rendelkezéseket, és ezen esetekben külön (védőügyvéd általi, ügyészi jóváhagyású) kérésre elmeorvos vizsgálata befolyásolhatja az ítélet kimenetelét. Ha tehát elmeorvos bizonyítja, hogy az illető kóros elmeállapotának következményeképp cselekedett úgy, ahogy, ez enyhítő körülmény lehet, és például kényszergyógykezelést vonhat maga után. A kérdés annyi, hogy az illető tudatában volt-e tettének súlyával vagy sem. Az ilyen parafíliák mind más-más jogi szabályozást érintenek, pedofília esetében a jogsértés egyértelmű, míg a nekrofília nem ilyen egyértelműséggel jogsértő, ez esetben a társadalmi, tehát morális megítélés igen erős, mivel súlyos tabukba ütköző tettről van szó.

Terápia létezik, a tradicionális pszichoterápia,a  hipnózis és viselkedésterápiák mind szerepelnek a kezelések között. Gyakran gyógyszereket hívnak segítségül, például antiandrogéneket, amelyek átmenetileg drasztikusan csökkentik a tesztoszteronszintet, így csökkentve magát a nemi vágyat is, és a páciensek mentesülnek egy időre a parafíliától való függőség terhe alól is. A gyógyszeres kezelés a kognitív viselkedésterápiával kombinálva az esetek nagy részében hatásosnak bizonyul. Egyéb, hormonális gyógyszerek és antidepresszánsok is hatékony kiegészítői lehetnek a kezeléseknek. A viselkedésterápia történhet például a nem kívánatos viselkedési minták valamilyen sokkhatással vagy fájdalommal való összekötésével. A kezelés végén igyekeznek a pácienst a helyes útra terelni, ekkor már nem büntető, hanem jutalmazó terápiával.

Kezeld fenntartással!

A perverziók manapság meglehetősen nagy teret nyertek a médiában és a közbeszédben is, ám fontos, hogy ne lássunk bennük divatjelenségeket, ne tekintsünk követendő mintának semmi olyat, ami nem belőlünk fakad, de az is fontos, hogy megismerkedjünk ezekkel a szokásokkal és függőségekkel, s fontos, hogy senki ne ítélkezhessen tudatlanul. Azon parafíliák, amelyek más embert nem érintenek, és megítélésükben, helyességükben maga a társadalom is bizonytalan, egészséges egyéni elbírálás alá kell, hogy essenek.

Meg kell adnunk magunknak a jogot és a szabadságot, hogy elfogadjuk saját vonzódásainkat, merjük őket kiélni, ám ezzel ne okozzunk kárt másoknak, és legyen merszünk szakemberhez fordulni, ha úgy érezzük, vonzódásunk már átvette a hatalmat felettünk, és szorongást, esetleg egyéb pszichés tüneteket idéz elő. Mindezek mellett meg kell vizsgálnunk objektíven azt is, hogy a szexuális többség által elvárt normális szexuális viselkedésnek mennyire feltétele az általuk deviánsnak tartott viselkedési minta, tehát kételkedni és felülvizsgálni mindenképpen lehet és kell is.

Fontos mindez azért is, mert a társadalom kritikája és a szexuális szokásokhoz való hozzáállás, mint említettük, változó rendszer, így ami ma még tilos, lehet, hogy idővel elfogadottá és legálissá válik. Gondoljunk csak a japánokra, akiknek az európaitól nagyban eltérő szexuális kultúrájának határozottan részei olyan szerepjátékok és nemek közötti felállások, amelyeket manapság Magyarországon a legtöbben elutasítanánk. És valóban, a parafíliák változó megítélésének egyik legfontosabb oka a férfi és női szerepek helyi értelmezése - a jogban vagy a társadalmi morálban.

[origo]