Fontos ezt megállapítani, hiszen a hölgyek és az urak küzdelmében is igazi nagymenő volt a döntő esélyese. Az orosz Marija Sarapova 2004-ben már magasba emelhette a wimbledoni trófeát, s nyert két másik Grand Slam-tornát is, a férfiaknál pedig a címvédő Rafael Nadal úgy érkezett a vasárnapi aranycsatához, hogy legutóbb 2007-ben veszített meccset a szent gyepen (akkor Federer győzte le őt az első helyért vívott mérkőzésen). Azóta viszont veretlen maradt, hiszen 2008-ban és tavaly ő nyert, 2009-ben pedig sérülés miatt nem állt rajthoz. A mostani döntő idején még az aktuális világranglistát is ő vezette; igaz, azt már péntek (Djokovics nyertes elődöntője) óta tudni lehetett, hogy e címtől Nadal akkor is búcsúzni kényszerül, ha felülmúlja szerb vetélytársát a döntőben.

Nem múlta felül, így nemcsak 56 hete őrzött világelsőségétől kellett elköszönnie, hanem angol királyságától is. A trónkövetelő detronizálta az eddigi uralkodót, megszerezve Szerbia számára a tenisztörténelem első egyéni wimbledoni bajnoki címét (párosban a valamivel idősebb kortárs, Nenad Zimonjics már ünnepelhetett itt több elsőséget).

A hatszoros Roland Garros-bajnok, kétszeres wimbledoni győztes, valamint egy-egy US Open- és Australian Open-elsőséggel is büszkélkedő Nadalnak ezúttal  be kellett érnie azzal, hogy „csak” második lett a londoni füvön (akárcsak 2006-ban és 2007-ben). Soha rosszabb szériát, üzenhetnénk vigasztalásul a mallorcainak, akit láthatóan letört a döntőbeli vereség, s vélhetően annak módja is.
Merthogy Djokovics – leszámítva a harmadik játszmát – úgy teniszezett, hogy képtelenség volt őt legyőzni, pedig a spanyol mindent megtett annak érdekében, s egyetlen rossz szót sem mondhatunk produkciójára, formájára. Az első játszmában 5:4-ig együtt haladtak, ekkor Nadal 30:0-ás előnyéről tudta elcsípni a spanyol adogatójátékát Djokovics, s ezzel övé lett a szett. A második menetben – s valóban stílszerű az ökölvívásból vett szakszó használata, hiszen itt "Dzsóker" megsorozta, sőt földre is küldte vetélytársát – úgy tetszett, percek alatt lezárul a mérkőzés.

A (volt) világelső azonban azért igazi klasszis, hogy efféle helyzetből is talpra tudjon állni, és a harmadik játszmában róla szólt a történet. Kellett ehhez persze az is, hogy Djokovics lélekben feladja a szettet. Nagy búslakodásának és a sok hibájának lehetett volna nagyobb ára is, mint az „egyszerű” játszmavesztés, ám újra fel tudta venni a ritmust, s ha kevesebbet kockáztatott is, nyerni tudott, mert a negyedik szettben az addig stabilan játszó spanyol érezte, hogy közeleg a vég…

Djokovics végül 6:4, 6:1, 1:6, 6:3-ra nyerte a wimbledoni döntőt, abszolúte megérdemelten. S ne feledjük, idén már 48 tétmérkőzésen diadalmaskodott, és csupán egyetlen találkozót veszített (a Roland Garros elődöntőjében, Federer ellen). Az év során ötödször kényszerítette megadásra Nadalt, kétszer kemény pályán, kétszer salakon, most pedig füvön.

Nem illendő, hogy a hölgyek versenyéről a cikk második felében szólunk, hiszen időben is megelőzte a női döntő a férfiakét, ráadásul az emancipáció jegyében immár a wimbledoni női bajnok is 1,1 millió fontot, azaz potom 330 millió forintot kasszírozhatott. E pompás summa az idén a huszonegy esztendős cseh Kvitova számlájára érkezik majd, köszönhetően annak, hogy a szőke szépségek csatájában a cseh hölgy –némi meglepetésre – legyőzte a háromszoros Grand Slam-bajnok orosz Sarapovát (6:3, 6:4). A látottak alapján alapján azonban máris megkérdőjelezhetjük a meglepetés szót, hiszen Kvitova egyértelműen jobb volt, ráadásul a nyolcadik kiemelt győzelme az ötödik helyen rangsorolt játékos ellen nem olyan nagy szenzáció. Kvitova tavaly elődöntőt játszott Wimbledonban, akkor azonban kikapott a későbbi győztes Serena Williamstől.

S noha nem mondhatja el magáról, hogy hazája első egyéni wimbledoni címét szerezte, produkcióján túl büszke lehet arra is, hogy olyan jeles társaságba került, amelybe a legutóbbi cseh győztes Jana Novotna (1998) és az a Martina Navratilova tartozik, aki akkor nyerte utolsó (kilencedik) wimbledoni egyéni bajnoki címét, amikor Kvitova megszületett...