Ha a múltból indulunk ki, a dél-koreai Pjongcsang lehet a befutó. Az olimpiák történetében ugyanis Dél-Korea mindössze egyszer rendezhetett ötkarikás játékokat, a szívünknek oly kedves 1988-as szöulit.

Franciaország és Németország - ebből a szempontból - jóval nagyobb tapasztalatú, hiszen előbbi három téli (1924, Chamonix; 1968, Grenoble; 1992, Albertville) és két nyári (1900, 1924, Párizs), utóbbi pedig egy téli (1936, Garmisch- Partenkirchen) és két nyári (1936, Berlin; 1972, München) olimpiát rendezett korábban. Ha a rutinból indulunk ki, a fentieknek megfelelően Annecy is nyerhet, ha meg a precíz szervezési képességekből, egyértelműen München a nyerő.

Ha viszont azt nézzük, hogy Torino, Vancouver és Szocsi után szinte biztosan ázsiai ország jön, ismét csak Pjongcsang mellé húzhatunk egy strigulát. Ha és ha után egy újabb ha: ha a döntést ilyen „egyszerű" szempontok előznék meg... Hogy mi alapján dönt a NOB 96 szavazásra jogosult tagja, nemigen lehet megmondani. Egy biztos - dönt, mégpedig szerdán a dél-afrikai Durbanben. A győztes nevét valamikor délután öt óra tájban maga az elnök, Jacques Rogge jelenti be.

A hivatalos ceremóniát azonban egy nehéz nap előzi meg, a program München prezentációjával kezdődik, a németeket Annecy követi, majd utolsóként a dél-koreaiak ismertetik pályázatukat. A legfeljebb kétfordulós szavazás során az lesz a befutó, aki egyértelmű többséget kap - ha ez az első körben nem valósul meg, a kandidáló városok közül kiesik az, amelyik a legkevesebb voksot kapta, és így második nekifutásra már csak két jelölt közül kell választani. A tét nem kicsi. A győztes mindenképpen sporttörténelmet ír, Annecy és Pjongcsang ugyanis először rendezhet olimpiát, míg München megmutathatja, hogy a nyári után képes otthont adni téli játékoknak is 2018-ban. A rendezésről szóló szerződést a NOB-bal a győztes város már a bejelentés utáni órákban aláírja.