A Nemzeti főcsoport (NFC) rájátszásába a leggyengébb mérleggel, 9 győzelemmel és 7 vereséggel bekerült Giants az Atlanta Falcons és az alapszakasz-győztes, címvédő Green Bay Packers simának mondható legyőzése után a San Francisco 49ers otthonában lépett pályára. A meccsen a két védelem játéka dominált, mindkét támadóegység szenvedett, s végig nagyon szoros volt az állás, a rendes játékidőben nem is született döntés.
A hosszabbítás 17-17-ről indult, s több eredménytelen támadás után egy nagy 49ers-hiba után nem sokkal a Giants rugója, Lawrence Tynes 31 yardról lőtte be a Super Bowl-szereplést jelentő mezőnygólt.
Egy szinte ugyanilyen távolságról rúgott mezőnygól döntött az Amerikai főcsoport (AFC) fináléjában is, de amíg Tynes pozitív hőssé vált, addig Billy Cundiff, a Baltimore Ravens játékosa negatív hőse lett a találkozónak.

A 2000-es években három bajnoki címet szerzett Patriots Ravens elleni csatája nagyon hasonlított az NFC-döntőre, ugyanis a támadóegységek ezen a meccsen sem remekeltek. Különösen Tom Brady, a Patriots irányítójának játéka maradt el a várakozásoktól (0 touchdown, 2 interception), de a másik oldalon Joe Flacco hiába volt lényegesen jobb az előzetesen vártnál (306 yard, 2 touchdown, 1 interception), csapatának ez sem volt elég: a meccsen az utolsó támadás döntött, melyet 23-20-as hazai vezetésnél vezethetett a Ravens, mely hiába jutott el a hazai célterület közelébe, nem tudott meccsben maradni, miután 11 mp-cel a vége előtt Cundiff 32 yardról csúnyán mellé "durrantott".
Négy éve a Giants nyerte a Super Bowlt, miután drámai küzdelemben legyőzte az addig veretlen, toronymagas esélyes Patriotst. Bradyék két hét múlva vághatnak vissza Indianapolisban.
A vasárnapi eredmények egyben a Harbaugh-testvérek búcsúját is jelentették: John a Baltimore, Jim pedig a San Francisco vezetőedzőjeként szeretett volna Super Bowlba jutni.