A magyar válogatott tagjai és Mocsai Lajos szövetségi kapitány nagyon tartott a ljubljanai Kodeljevo-csarnoktól a szlovének elleni vb-selejtező előtt, ugyanis a magyar szakvezetők szerint a pálya méretei nem felelnek meg az előírásoknak, mert túl közel van a kapuhoz a fal (és ez csak az egyik szabálytalanság a sok közül), ami nagyon kedvezhet az indításokra építő házigazdáknak, akik éppen ezért választották ki ezt a helyszínt.

A mérkőzés elején azonban nem jött be a szlovénok várakozása, ugyanis hiába lőttek gólokat, a mieinknek mindig volt válaszuk, sőt a 10. percben Iváncsik Gergő második találata után már mi vezettünk 5–4-re, majd a tétmeccsen a válogatottba több év kihagyás után most visszatérő Pérez Carlos átlövése után már 7–5 volt ide. (Iváncsik és Pérez mellett Gál Gyula kétszer talált az ellenfél kapujába, valamint Mocsai Tamás és Laluska Balázs is eredményes volt).

Látszott a magyar csapat védekezésén, hogy kiválóan felkészült a hazaiak játékából, persze vezetésünkhöz szükség volt Fazekas Nándor nagy védéseire és a jó játékvezetésre, ugyanis rövidebb ideig kettős emberelőnyben is játszhattunk, az más kérdés, hogy kétgólos előnyünket ezalatt nem tudtuk növelni (egy gólt lőttünk, egyet kaptunk).

A szlovénok a folytatásban mindent megpróbáltak, átálltak nyitott védekezésre, ennek is köszönhetően végül a szünetig sikerült egyenlíteniük, méghozzá a Szegeden játszó Luka Zvizej időn túli hétméteresével. Így 30 perc után 12–12-es döntetlent mutatott a közel sem félelmetes hangulatú Kodeljevo-csarnok eredményjelzője (a szlovén szurkolók jó része csendben üldögélt, míg a mintegy 150 fős magyar tábor végig űzte-hajtotta Iváncsikékat). A mieinknél az első félidőben Iváncsik Gergő öt gólig jutott, a hazaiak legjobbja a hatgólos Uros Zorman volt.

A második játékrész az elsőhöz hasonlóan indult: hiába lőtt gólt az egyik csapat, a másiknak mindig volt válasza. Mocsai Tamás góljával még mi vezettünk, majd hamar fordítottak a hazaiak Renato Vugrinec vezetésével, de szerencsére nem tartott sokáig a lendületük, Nikola Eklemovics átlövéssel hamar egyenlített.

Nem sokkal később megvolt a lehetőségünk, hogy ismét átvegyük a vezetést, de Gál Gyula ziccert hibázott (egyedül állt a kapussal szemben, csak éppen háttal, és a tőle megszokott hanyag eleganciával eldobott labda ezúttal elakadt a kapusban).

Ami azonban nem ment Gálnak, az sikerült Eklemovics Nikolának, aki indítás után lőtt a léc alá. Saját fegyverével vertük meg a hazaiakat, ennek köszönhetően 17–16-ra vezettünk.

A 43. percben Iváncsik Gergő egymás után másodszor is betalált büntetőből, ezzel pedig ismét két gól volt az előnyünk (19–17). A folytatásban azonban Ales Pajovic elkapta a fonalat, nagy gólokat lőtt, Szlovénia pedig fordított, amiben az is közre játszott, hogy emberelőnyben is gólt kaptunk.

A hajrára sajnos elfogyott a lendületünk, védekezésben többször fellazult a korábban nagyon fegyelmezetten záró hatos falunk, Pajovic mellett Kavticnik is fontos gólokat szerzett.

26–24-es hazai vezetésnél Fazekas hatalmas bravúrral védte Zvizej ziccerét, ám a következő támadásban elveszítettük a labdát (itt fújhattak volna egy faultot a bírók, lett volna rá okuk…) és másodszor már nem hibázott Zvizej (ez volt az első akciógólja), így először a meccsen három gól volt a különbség a két csapat között. A szegedi szélső az utolsó percekben főszereplő lett, ugyanis gólja után nem sokkal megütötte Pérezt, amiért azonnali piros lapott kapott, így mehetett a lelátóra.

Az utolsó percben Iváncsik még értékesített egy büntetőt, beállítva ezzel a 27–25-ös végeredményt. Többször is vezettünk két góllal, ezért bánhatjuk, hogy végül vereséget szenvedtünk, de a hátrány nem tűnik ledolgozhatatlannak a június 20-i veszprémi visszavágón.