Ki ne ismerné a lottót? 90-ből csupán 5 számot kell eltalálni ahhoz, hogy a zsebünkben érezhessük azt a több millió vagy akár több milliárd Forintot. Jól hangzik, nem? Biztosan nagyon vonzó lehet az a rengeteg pénz, hiszen emberek milliói játszanak hetente a lottóval. Ám vajon mióta van "szerencsénk" ehhez a szerencsejátékhoz?

A kutatásban egy kicsit vissza kell kanyarodnunk a múlthoz. Hallottál már a híres/hírhedt Casanováról? Sokféle mendemonda keringett és kering ma is erről a nem éppen szent életű férfiúról. Az egyik ilyen legenda pedig éppen a lottóhoz kapcsolódik.

 

 

 

Casanova, a híres kalandor egyszer börtönbe is került, mégpedig a hírhedt velencei ólomkamrák börtönébe, ahonnan sikerült megszabadulnia, azazhogy megszöknie. Innen Párizsba menekült, ahol az egykori velencei francia követet kereste fel, aki közben külügyminiszter lett. Casanova a támogatását kérte. A nagyúr szívesen fogadta a sima modorú kalandort, és ajánlólevelet adott neki a pénzügyminiszterhez, aki érdeklődéssel hallgatta végig Casanova elképzeléseit...

 

A kalandor valamiféle játéktervezetről mesélt, amely az emberek fantáziáját felgyújtva egyben nagy jövedelmet hozna az államnak. XV. Lajos Franciaországa gazdasági nehézségekkel küzdött, így hát minden pénzszerzési lehetőség izgatta az illetékesek fantáziáját. A báró azonnal megbízta a kalandort, hogy dolgozzon ki részletes szabályzatot. És vajon sikerült-e neki? A választ megtudhatjuk Casanova emlékirataiból:

 

 

 

"Amint a miniszter szobájából kijöttem, az előteremben egy dúlt arcú férfiú rohant felém. »Uram! Segítsen rajtam! Hallom, hogy ön valami szerencsejáték tervével foglalkozik. Nézze, itt van nálam egy teljesen kidolgozott ötlet, de még annyira se tudok menni, hogy illetékes helyen szóba álljanak velem! Hetek óta itt álldogálok a miniszter előszobájában, és senki sem akar meghallgatni! Legyen könyörületes, és szövetkezzék velem! Önnek, amint látom, szabad bejárása van Desforges báróhoz... Hátha egyesítené a tervét az enyémmel?«

Megszántam a szegény embert, meg aztán nekem voltaképpen egyelőre csak az volt a pozitív tervem, hogy valami pénzt tudjak kapni a minisztertől, előlegképp az ötletre. Óvatosnak kell azonban lenni, mert néha a leggyámoltalanabbnak látszó emberek a legravaszabbak. Azért hát így feleltem a kérő, könyörgő embernek:

- Hajlandó vagyok esetleg önnel dolgozni, de előbb meg kell látnom, komoly és jól megalapozott-e az ön tervének kidolgozása...

 

 

 

A szerencsétlen flótás, aki már esztendők óta hiába kilincselt jobbra-balra, boldogan cipelt a lakására, s ott bátyjával, egy kiváló matematikussal együtt, egy teljesen kidolgozott lottótervezetet mutatott be nekem, részletesen megmagyarázva a terno, quinterno és kisebb nyeremények rendszerét. Számadatokkal bizonyította, hogy az államnak micsoda óriási haszna lehet, ha a lutrijátékot monopolizálva behozza. Másfél órai magyarázat után teljesen tisztában voltam a meglehetősen bonyolult dologgal, s pár nap múlva levélben tudattam a pénzügyminiszterrel, hogy kész vagyok a tervezettel, hívja össze szakembereit javaslatom meghallgatására! Tíz pénzügyi szakértő hallgatta meg előadásomat, és vizsgálta felül lottótervezetemet. Volt egy pár ellenvetés, amelyet én gyorsan legyőztem, illetőleg letorkoltam, a végén el voltak ragadtatva, és én gazdag emberré lettem. A nekem kiutalt jutalomból természetesen adtam a két szegény embernek is, akik egész életükben hálásak voltak nagylelkűségemért."

 

Hogy Casanova mennyire mondott igazat az emlékirataiban, azt ma már nem tudhatjuk. Annyi viszont bizonyos, hogy a lottóval inkább az üzemeltetők járnak jól, mint a nyereményekben bizakodó emberek. Tehát jól gondold meg, mit teszel, mielőtt áldozol rá a zsebpénzedből!