Hogy is képzelünk el egy udvari bolondot? Akárcsak egy bohócot! Egy kicsit gyagyás, nem túl értelmes, de jó humorérzéke van, és állandó poénjaival, vicces történeteivel remekül tudja szórakoztatni a hivatalos ügyekben megfáradt királyt, de akár az egész udvartartást is. Mindenképpen egy naiv, kedves figura, akit szeretni kell!

Az udvari bolond a királyi, fejedelmi udvartartások jellegzetes alakja volt. Többnyire púpos, törpe testalkatú embert kerestek erre a pozícióra. Elmaradhatatlan ruhadarabja a csörgősapka volt, amely a középkori férfiruha vállrésszel egybeszabott fejfödőjéből alakult ki.

 

 

 

A látszat (azaz a külső bohókás megjelenés) azonban - mint tudjuk - néha csal... Az udvari bolond ugyanis az elképzelésekkel ellentétben nagyon tekintélyes foglalkozásnak, sőt igazából hivatásnak számított.

 

Olyan udvari bolondról nem tud a történelem, aki valóban bolond lett volna. Sőt! Többnyire éppen ő volt az udvar megbecsült, nagyra tartott, egyszóval legnépszerűbb embere. Furcsa öltözékében ugrándozott, hülyéskedett ugyan, de képzett, művelt, szellemes, nagyon okos ember volt, akinek nagyon adtak a szavára, és az uralkodó körül forgolódók közül talán ő volt a legbefolyásosabb. Hivatása számos kiváltsággal járt, amelyek közül a legfontosabb volt a szabadszájúság, a szókimondás és a szabad véleménynyilvánítás.

 

 

 

A mulattatás, szórakoztatás leple alatt a főúri társaságban a király színe előtt olyan ügyekről, dolgokról beszélt, amikről más pisszeni sem mert, ő pedig jókedvre hangolva az urát, ügyes fordulattal helyes irányba terelve figyelmét, nemegyszer eredményesen intézkedett. Ezért természetesen a legrangosabb főurak is igyekeztek megnyerni az udvari bolond jóindulatát és rajta keresztül hatni a királyra. És ő sem volt bolond, hogy ezt a pozícióját ne használja ki!

 

A furfangos udvari bolond a fizetett besúgók egész hálózatát építette ki, és a politikai ügyek kusza szálai leggyakrabban az ő kezében futottak össze. Nagy tekintélye volt, és ha olykor-olykor csörgősapkásan betévedt egy fogadóba, mindenki levett kalappal köszöntötte és mindenben a szolgálatára állt.

 

 

 

Voltak az udvari bolondok között nagy és híres egyéniségek, akiknek a neve a mai napig fennmaradt. Híres bolond volt például a francia I. Ferencet szolgáló Triboulet, Bölcs Frigyes szász választófejedelem Claus nevű mulattatója és a mi Mátyás királyunk két udvari bolondja, Beckó és Mujkó is.

 

Egyszóval bolondság lenne azt hinni, hogy az udvari bolondok valóban, vagyis a szó szoros értelmében bolondok voltak! Inkább éppen ellenkezőleg: a félkegyelmű álarc mögött egy agyafúrt személy lapult. És az ilyenek a legveszélyesebbek! Vigyázz te is a mai kor "udvari bolondjaival"!