A történet úgy kezdődött, hogy I. Izabella spanyol királynő elindított egy merész és bátor hajóst, vagyis Kolumbuszt India felé. Az Indiának gondolt "új világból", azaz Amerikából pedig Kolumbusz sok-sok, addig sohasem látott ajándékkal tért vissza: köztük egy érdekes növénnyel, a paprikával. Talán nem is véletlen, hogy a növényt Kolumbusz orvosa, Chanca gyűjtötte, bizonyára megérezhette, hogy évszázadok múlva a benne rejlő gyógyító erő is segíti majd a paprikát a világhírnév felé.

 

A paprika őshazája tehát Brazília, a tőle északra elterülő dél-amerikai államok és az Antillák. Európában Spanyolországból terjedt szét. Magyar földön a paprikáról szóló első irodalmi adatot Szenczi Molnár Albertnek köszönjük, 1604-ből. A növény kezdetben Európa barokk főúri kastélyainak virágoskertjeit díszítette, valamint kereskedelmi utakon eljutott Törökországba is. A török császár janicsárjainak közvetítésével került hazánkba a paprika növény, amely olyan erős volt, mint a bors.

 

A paprikatermesztés hazánkban ott a legrégibb, ahol a török hódoltság után bolgárok telepedtek meg. Általános élvezeti cikké csak a 19. században lett. Az 1831. évi kolerajárvány idején a paprikapálinkát mint gyógyszert nagy mennyiségben használták. Ettől kezdve lett a fűszerpaprika kereskedelmi árucikk.

 

És vajon a neve honnan ered? A paprika elnevezés a 18. században bukkant fel először írásos emlékekben, amelyekben felfedezhető a bors délszláv neve: "papar". Szegeden 1748-ból találták az első olyan feljegyzést, amelyben a paprika szó megtalálható. Később mint családnév is előfordult, jelezve ezzel, hogy egyre többen, egyre szélesebb körben foglalkoztak a növénnyel.

 

 

 

Érdekes adat, hogy a nép - persze - nem tudományos alapokon kereste a szó eredetét. Az egyszerű emberek szerint a papok, akik akkoriban tanítók, orvosok is voltak, kívánták elterjeszteni, meghonosítani a kertjeikben található növényt. Hasznosságát, jó ízét bizonyítandó: enni kezdték. Mivel a paprika igencsak erős volt, a papoknak folyni kezdett a könnyük. Így alakult ki a "papríkató" szóból a paprika. Ebben a történetben annyi igazság mindenesetre van, hogy a szegedi franciskánus kolostor kertje az, ahonnan elterjedt egész Magyarországon ez a növény.

 

A zöldpaprikát Szentes környékén kezdték nagyobb területen termeszteni az 1890-es években. És hogy miért vált a paprika szinte magyar nemzeti fűszerré? Azért, mert porrá törése magyar találmány. Sehol másutt por alakban, tisztán, egyéb fűszer nélkül nem használják, csakis nálunk. A Duna-Száva vonalától délre csövesen főzik bele az ételbe, de porrá nem törik, nyugaton pedig csak más fűszeres porokkal keverve élnek vele.